۩40.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Miután kiküldtem szobámból Jimint és Dahyunt a földre huppantam, s összekuporodva könnyezni kezdtem. Hirtelen eszembe jutott, hogy régebben kaptam egy könyvet egy idős ahjummától, aki boszorkányságokkal foglalkozott. Gyorsan előkerítettem a könyvet, majd olvasni kezdtem benne. A könyv, mintha csak a jelenlegi helyzetről szólt volna. Egy amolyan "mesekönyv" volt ez, ami kilenc fiatalról szólt, kik egy küldetés rosszul végrehajtása miatt a Földre lettek száműzve. A két lány teljesen leírt minket, sőt, a történtek is, míg ha szakszavakkal is, de a lényeg ugyan az volt. Még az előbb történtek is benne voltak, még egy kép is, ahogy az egyik lány ezt a könyvet olvassa ugyan úgy összekuporodva, mint én. Lapoztam, de a többi oldal teljesen üres volt. Nem tudtam meg belőle sok mindent, de viszont a Föld előtti életükről a szereplőnek, egész tanulságos volt. Összeszedtem magam, majd engedtem magamnak egy pohár vizet, amit az ablakba tettem. Teljesen rákoncentráltam a pohárban lévő folyadékra, majd arra gondoltam, hogy a víz lebegni kezd, s ekkor ez meg is történt. Kicsit megszeppentem, de próbáltam koncentrált maradni, kezemet kezdtem el mozgatni, s amerre mozdítottam a víz arra ment. Hirtelen kinyílt mögöttem az ajtó, s az egész lebegő folyadék telibe lőtte az éppen belépő Jimint.
-Uh, izé.. Bocsi!-
Gyorsan kezembe kaptam a poharat, mintha abból öntöttem volna le őt ijedtemben.
-Hé! Most csurom víz lettem.. Most le kell vennem a pólómat.-
-Vedd.. Hé! Várj! Le ne vedd!-
Hirtelen át sem gondoltam, hogy mit mondok, de oda is futottam hozzá, hogy visszahúzzam rá pólóját, de e helyett a fejemre húzta pólóját, ezzel mellkasához tapadtam, hiszen visszahúzta a pólót engem alá zárva.
-Hjaa~! Engedj kii~!-
-Kiengedlek, ha ma eljössz velem a tűzijátékra.-
-Milyen tűzijáték?-
-Na, vajon milyen? Minden évben van. Ne mond, hogy nem tudod miről beszélek.-
-Ja, tudom.. Oké. Mennyünk.-
Feleltem még mindig pólója alatt, ahol egyre melegebb volt, s hallottam szívverését is, amire teljesen ráfókuszáltam, így csak értelmetlen tőmondatokat tudtam válaszolni neki.
-Most miért nem? Mi? Igent mondtál? Tényleg? Semmi tiltakozás?-
Lepődött meg, majd lehúzta fejemről pólóját, ezzel már levegőhöz engedve engem.
-Miért tiltakoztam volna. Ez az asszisztens dolga. Követni kell a főnök utasításait.-
Mosolyogtam rá.
-Áá~, szóval kedvelsz! Ez jó! Nagyon jó!-
Vigyorodott el, de teljesen úgy viselkedett, mintha a fél órával ezelőtti meg sem történt volna. Lehet, hogy csak ezzel próbálta nyugtatni magát. Kis idő elteltével a többiekkel megbeszélt helye vártuk a többieket. Beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk a limuzinnal a V.I.P részleg felé. Oda érve felmentünk a Szöuli torony legtetejére, ahonnan nagyon jól lehetett látni a tűzijátékot, amit éjfélkor ki is lőttek. Én a korlátnak dőltem, Jimin pedig rám, s két kezét enyéim mellé tette. Annyira bele voltam merülve a tűzijátékba, hogy én ezt nagyon észre sem vettem, csak mikor vége lett, Suga tett egy gúnyos megjegyzést.
-Na mi van Jimin.. Már a cselédekkel is leállsz? Annak ellenére is, hogy a Dongsaenged is bele van zúgva? Szégyenletes..-
Megrázta fejét, én meg csak elszégyellve magamat a földet kezdtem bámulni. Erre a felszólalására Dahyun egy megvető pillantást tett rá, majd karomon ragadott, hogy elvigyen egy nyugodtabb környezetbe. A toronyból lefelé tartva még hallottunk egy csattanást, de nem álltunk meg, csak a toronyból kiérve leültünk a földre.
-Chae.. Most őszintén. Mi van köztetek Jiminnel? Mi volt ez az egész?-
-Hát.. Tudod.. Amikor a beköltözős buli volt.. Meg már előtte is.. Na a lényeg, hogy kért egy esélyt, hogy megismerhessen, és.. Én megadtam neki, de már.. Bánom. Bánom, mert tudom a rangok sorrendjét. És én a béka segge alatt vagyok eggyel. És ez a Dongsaenges beszólás sem tudom, hogy mi volt..-
-Értem. Hát, igazán gondolkodhattál volna tisztán, főleg úgy, hogy tudod a sorrendeket.-
Köszi a nyugtatást Dahyun. Igazán együtt érző, de végül is. Igaza van.

§JUNGKOOK SZEMSZÖGE§ 

Chaeyoung nagyon jól nézett ki abban a szettben, amit a tűzijátékra vett fel, levenni sem tudtam róla a szemem. A kocsiban kicsit össze is vitáztunk szóban ezért Jimin hyunggal, de ez van. Éppen Jin és Hobi hyunggal tartottunk a torony felé, hogy mi is felmenjünk a többiekhez, de ekkor megláttam Dahyunt és Chaet a sötétben beszélgetni.
-Áh, figyeljetek. Nekem még van egy kis dolgom, dee~.. Ti menjetek csak fel, nemsoká megyek.-
Mosolyogtam a hyungokra, majd mikor már tudtam, hogy nem látnak Chaeyoung felé vettem az irányt.
-Jó estét hölgyeim. Mi a szitu?-
Huppantam le a két lány közé.
-Nem látod, hogy éppen beszélgetni próbálunk?-
Szólt rám mogorván Dahyun, mire én csak összeráncoltam szemeimet.
-Én is beszélgetni akarok. Chaeyounggal.-
-Majd biztos itt hagylak vele.-
-Semmi baj Dahyun.. Nyugodtan. Úgy is beszélnem kell Jungkookkal.-
Mosolygott Chae Dahyunra, aki csak bólintott, majd tovább állt.
-Na szóval. Miért is ülsz itt a helyett, hogy néznéd az előadást?-
-Nem lehetne másról beszélni?-
Sóhajtott, mire én csak nagyokat pislogtam.
-Nem, én erről szeretnék beszélni.-
-Ahj.. Azért ülök itt, mert.. Mert tériszonyom van és oda fent szédültem. Dahyun meg lekísért engem és leültünk ide. Ennyi.-
-Igen? Tériszonyod van? Akkor a vidámparkban miért ültél fel velem a legmagasabb dolgokra?-
Ez nem stimmel nekem.
-Jó.. Most mennyivel lenne jobb, ha azt mondanám, hogy Suga hyungod egy paraszt és nem tud leszállni rólam és folyamatosan megaláz, cselédnek hív és úgy beszél velem, mintha valami utolsó, nyomorék ember lennék, aki ezt érdemli?!-
Fakadt ki magából, én meg csak pislogtam, hogy "Most mi van?!".
-A hyung ilyeneket mondott neked? Tényleg ezt tette?!-
-Tök mindegy.. Ez a munka amúgy sem nekem való.. Remélem az Ahjumma visszafogad még.. És a lakásomat sem adták még el..-
-Beszélek én Suga hyunggal! Ez nagyon nem szép dolog tőle! Te meg ne merészelj kilépni! Fontos vagy nekem ahhoz, hogy eltűnj! Szóval maradj.. Jó?-
Basszus! Ezt tényleg kimondtam?!
-F-fontos? Ezt meg.. hogy éred?-
-Hát.. Úgy, hogy rajtad kívül senki sem jönne el velem vásárolni, vagy szórakozni, mert ők már mind vének a szórakozáshoz.. Csak így értem.-
Próbáltam magam kibeszélni a dologból.
-Áh, hogy csak így.. Elmondhatok neked valamit?-
-Persze, mondjad.-
-Suga azt mondta, hogy Jimin Dongsaengje szerelmes belém.. De kettő van neki. És ha nem te vagy az, akkor V.. Szerinted?-
Hogy, mi?! Elmondta Suga hyung? Mekkora egy.. Na jó. Már van két okom is, ami miatt beszélnem kell vele.
-V? Áh, nem hiszem, hogy szerelmes beléd. Sőt, tuti, hogy nem az!-
-De ha nem ő és nem is te.. Akkor van egy eltitkolt 8. gyerek?-
Úr isten. Ilyen fantáziát.
-Nem, nincsen. Tudod mit? inkább mennyünk el sétálni! Úgy is lassan ránk reggeledik.-
Felpattant, majd én is felálltam ültemből és elindultam mellette,

Körülbelül már egy órája sétálhattunk, mikor teljesen felkelt a nap.
-Elindulunk haza? Kezdek elfáradni..-
-Persze, mennyünk. Felvegyelek a hátamra?-
-Mi? Dehogy is. Van nekem lábam.-
Felelte Chae, majd végigmértem lábait, s egy hegen akadt meg szemem.
-Azta! Ez friss?! Mikor szerezted?-
-Hm? Mit?-
Lenézett lábára, majd ő is meglepődött, hogy az csupa vér volt, és elég mély is.
-Wow! Ez nem tudom, hogy mikor került ide!-
Végigsimított a seben, majd az csillogni kezdett és eltűnt. Én csak pislogtam ismételten, mint egy borjú, hiszen ilyet még sosem láttam.
-Azt a! Ezt meg hogy csináltad? Taníts meeg~!-
-Mi? Hogy ezt? Áh.. Lehet, hogy csak festék volt..-
-Festék, mi? Talán.. Szuperhős vagy? Vagy valami boszorkány? Varázsló? Tündér?-
Kezdtem el kérdezgetni egy széles vigyorral arcomon, de mielőtt bármit is tudott volna mondani, Suga jelen meg előttünk egy kicsit részegebben a kelleténél.
-Áh, cselééd~, hát te itt vagy? A rabszolgatartód már mindenhol keresett téged.. Miért nem vagy még a celládban?-
Meghúzta Chae haját, én pedig nem bírtam tétlenül nézni viselkedését. Behúztam neki egyet, majd arrább rángattam, hogy beszélni tudjak vele és kicsit kiosszam fejét.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Egy rövid szópárbaj után, amit Sugával játszottunk le, még éppen tartóztattam magam attól, hogy pofán vágjam, csak elszaladtam, hogy megkeressem Chaeyoungot. Éppen lefelé tartottam, mikor összefutottam Dahyunnal.
-Te! Dahyun! Merre van Chae? Nem veled ment el?-
-De, de velem. De aztán jött Kookie és fel lettem "küldve".-
-És te ráhagytad Chaet arra az állatra?!-
-Milyen állat? Ő az öcséd!-
-Ahj.. Dahyuun~..-
Megráztam fejem, majd leszaladtam, de már nem voltak sehol. Valószínűleg elvitte valahová. De ha megtalálom, én biztos, hogy. Na mind egy.

۩39.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

A strandon rettenetesen jól éreztem magam és majdnem mindenkivel összeismerkedtem. Nem tűntek olyan rossz arcoknak, a társaságukban még lehet ki is bírom azt az idiótát. Amikor már kipancsoltuk magunkat, haza is mentünk. Otthon, vagyis hát a szállodában Chae áthívott magához, hogy elmondjon valamit. Vele is történt egy furcsa dolog, csakúgy mint velem és később megtudtuk, hogy Jiminnel is. Ahogy rájuk néztem, mármint Chaeyoungra és Jiminre egy szerelmespár jutott eszembe. Fogták egymás kezét, és azok a pillantások is teli voltak szikrákkal. Rá is kérdeztem, mert nekem ez nyilvánvaló volt. Mind a ketten tagadták a dolgot, a lány meg úgy meglepődött, hogy le is fordult az ágyról. Én és Jimin hangos nevetésbe törtünk ki. Viszont amikor a fiú lehajolt hozzá, hogy felsegítse, olyat hallottam amit elsőnek nem is hittem el. Én is rápillantottam a lányra és nem hittem a szememnek. Lebegett, se a keze, se a feneke nem érte a földet. Nem tudtam, hogy mit reagáljak... Kínomban azt mondtam volna, hogy tanítsa meg nekem is, de ez nem volt vicces. Eléggé megijedtem a történtektől. Chae ideges lett és kitessékelt minket a szobából. Az ajtó úgy csapódott be mögöttünk, hogy az egész szálloda attól zengett. Jiminnel hirtelen egymásra néztünk amolyan "Ez meg mi volt?" tekintettel.
- É-én... Szerintem most megyek. - Meghajoltam előtte, ugyanis a ranglétrán feljebb található mint én, mivel engem az alján lehet megtalálni. Lassan elkezdtem hátrálni, majd az ötödik-hatodik lépésnél hátat fordítottam. A szobába siettem, hogy egy picit ki tudjam szellőztetni a fejem. A helységbe belépve Sugát pillantottam meg, aki éppen a szekrényemben kotorászott.
- Hát, te meg mi a fenét művelsz itt? - A szekrényhez mentem és becsuktam, majd kissé ingerülten felé fordultam.
- Mi az, hogy mit művelek? Éppen a szekrényedben keresek valami normális ruhát, amiben tudsz jönni a tűzijátékos estre. De itt nem igazán találok olyat ami megfelelne egy ilyen alkalomra. - Magyarázta. - Továbbá... Mi az, hogy "itt"? Ez a te szobád, szóval akármikor bejöhetek ide. Amúgy meg tisztelettudóan kellene velem viselkedni, ugyanis az én asszisztensem vagy. - Vágta a fejemhez.
- Ki foglak innen tiltani, vannak itt személyes dolgaim is, amihez neked semmi közöd nincs. Amúgy meg... - Vettem át a beszédstílusát - ...nem érdemled meg, hogy normálisan beszéljek hozzád. - Fordultam el tőle.
- Na, várom... Próbálj csak meg kitiltani innen. - Sóhajtott. - Ááá... Értem, szóval nem érdemlem meg. Ez most szíven ütött. A barátod nem érdemli meg, hogy normálisan bánjanak vele... - Elindult az ajtó felé.
- Nem vagy a barátom! - Kiáltottam rá. - És jó fele veszed az irányt, mert mehetsz innen ki. - Elkezdtem tolni őt az ajtó felé. Mire ő csak nevetett egyet.
- Na, most már te is jó fele indulsz, ugyanis jössz velem valami normális ruhát venni. - Megragadta a kezemet és egészen a szálloda elé így mentünk ki. - Amúgy meg hálás lehetnél nekem, hogy annak ellenére, hogy, hogyan bánsz velem, veszek neked ruhát. - Vigyorgott rám, mire én meg sem tudtam szólalni, mert egy kicsit igaza volt.

§SUGA SZEMSZÖGE§

Visszaérve a szállodába kezembe akadt egy papír, ami a városi fesztiválról szólt. Jó elfoglaltságnak tűnt, ezért körbeadtam a fiúknak is, hátha rajtam kívül még valakit érdekelni fog. Én úgy gondoltam, hogy elviszem magammal Dahyunt, gondolom még egy fesztiválon sem volt a V.I.P részlegben... Oda viszont valami szép és nem árt, hogyha márkás ruha kell. Dahyun szobájába mentem ahol a szekrényét kipakoltam, de nem találtam semmi alkalomhoz illőt. Ő pont rám nyitott és kiverte a hisztit, de a végén sikerült elvinnem magammal. Most nem én vezettem, mert csúcsforgalmi idő volt. A szálloda egyik autójával mentünk és egy sofőr vitt el minket az egyik bevásárlóközpontba. Bementünk a kedvenc boltomban, ahol felpróbált pár ruhát. Nem álltak neki túl jól, ezért másik fajta szerelésben kezdtünk gondolkozni. A végén egy fekete-fehér csíkos pólót és egy rózsaszín szoknyát vettem neki, ami együtt eléggé jól mutat.

Nekem otthon vannak öltönyeim és egyéb alkalmi ruháim, szóval magamnak nem vásároltam be. Elég későn értünk haza a szállodába. Dahyunnak mondtam, hogy menjen a szobájába elkészülni, én pedig megyek megkérdezgetni az embereket, hogy ki jön, s ki nem. Így is tettünk mind a ketten. Monster és V kivételével mindenki jön, sőt Jimin azt mondta, hogy hozza magával Chaeyoungot is. Fél órával később már mindenki aki jönni akart a szálloda előtt várták a limuzint. Úgy beszéltük, hogy mindenki egy limuzinnal megy és nem kell össze-vissza kocsikáznunk. A fesztiválra érve, azt hitték többen, hogy hírességek vagyunk, a limuzin miatt... Én és Dahyun V.I.P részlegre vettük az irányt, ahol helyet is foglaltunk. Igazából velünk semmi érdekes nem történt, beszélgettünk a többi emberrel akik ott voltak. Éjfélkor fellőtték a tűzijátékot ami közel negyed óráig tartott. Szép volt, szép volt, de láttam már ennél szebbet is. Chaeyoung és Jimin ott romantikáztak, amin eléggé meglepődtem. Dahyun az ott állt mellettem és közben mutogatta, hogy neki melyik tetszik a legjobban.

Mire hazaértünk én személy szerint már nagyon elfáradtam, ezért egyenesen az ágyamba vettem az irányt. Egyből el is aludtam, bár éjszaka felkeltem arra, hogy valaki magyaráz valamit. Az a valami nem más volt mint Dahyun... Átmentem a szobájába, az ajtó nyitásra ő eléggé megijedt. És egy kisebbet fel is sikított.

- Wáá! Én csak... Nem tudok aludni. - Közölte velem, egy kissé szomorkásan.
- Persze, mivel az én ágyamban lenne a helyed! - Eleresztettem egy kaján vigyort, mire ő eléggé zavarba jött.

۩38.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Be kell vallanom, boldog voltam attól, amit Jimin mondott, s bár félek attól, hogy mi lesz, hiszen adtam neki egy esélyt, hogy megismerhessen, még is olyan fura érzésem van. Mintha ezt nem szabadna. Az, hogy egyáltalán a közelemben van is egy ijesztő érzés, de még is boldog vagyok. Na mind egy, nem most fogom ezt kifilozofálni. Szóval, felhoztam az ajándékokat, még azt is, amit az a paraszt hozatott/vetetett velem. Tartozik nekem 50.000 won-nal! Az ajándékbontás után csak arra lettem figyelmes, hogy Jimin egyik pillanatról a másikra összeesik, de már Jin ott is volt. Ekkor megcsörrent Namjoon telefonja.
-Igen? Értem. Megyünk azonnal. Na.. Az a helyzet, hogy mindegyikünket hívták egy megbeszélésre és 5 percen belül ott kell lennünk. Vigyáznál addig Jiminre? Vidd a szobájába.-
-Hogy.. hogy mi? Az öcséd összeesett, ki tudja, hogy mi baja van és ilyen lazán itt hagynátok őt?!-
Kifakadtam magamból, de teljesen érthetően. Hogy bánhatnak így a testvérükkel? Még ha nem is vér szerinti.
-Te csak fogd be a pofád, cseléd. Az a dolgod, hogy figyelj rá és ugorj minden szavára épp úgy, mint a miénkre. Szóval vidd a szobájába.-
Legszívesebben most pofán basztam volna Sugát, de nem tehettem meg. Jin csak tarkón legyintette, majd el is indultak, viszont előtte Jin visszaszólt.
-Sajnálom, hogy így viselkedik veled.. Kérlek, fogadd el a bocsánatkérést az ő nevében..-
Meghajolt, majd futott a többiek után. Jiminre néztem.
-Na.. Most mit kezdjek veled?-
Sóhajtottam, majd Jimin kezeit a vállamra tettem, s megpróbáltam a hátamra venni, de sikertelenül. Körülbelül a tizedik próbálkozásra sikerült is, majd nagy nehezen elbillegtem vele a szobájáig, ahol az ágyra dobtam, mert már nem bírtam tovább tartani. Levettem cipőjét, s ingét, majd egy vizes rongyot terítettem a fejére. Egész este mellette voltam, majd csak arra lettem figyelmes, hogy világos van, az úrfi meg sehol. Fölültem, majd körbenéztem.
-Én.. Én nem a földön aludtam el?..-
Hangosan gondolkodtam, majd egy válasz kísérte eredetileg magammal beszélgetésemet.
-De, de ott. De most hagytalak volna ott a hideg padlón?-
-Jimin! Jól vagy? Nincsen semmi bajod? Nem fáj a fejed? Nem vagy lázas?-
Egyből oda ugrottam hozzá, majd fejét kezdtem fordítgatni.
-Nincsen semmi bajom. Miért lenne?-
-Mi az, hogy miért lenne? Tegnap nagyon megijesztettél minket!-
-Mert, mi történt?-
-Te tényleg ilyen hü--.. Izé.. Összeestél hirtelen minden előzmény nélkül, aztán az a paraszt.. A lényeg, hogy lecipeltelek a szobádba a tetőről és ennyi.-
-Tényleg? Azt hittem, csak álmodtam.. Paraszt? És te hoztál idáig? A hátadon?-
Csak nagyokat pislogott.
-Igen, én. Na, de már ennyi az idő? Készülődni kell! mindjárt megyünk a strandra!-
-Strand.. Ó, az ma van?!-
Kapkodni kezdte össze cuccait, majd bevonult a fürdőbe én pedig szintén így tettem, csak a saját szobámban. A megbeszélt időre ott is voltunk.
-Én vezetek.-
Felelte Suga, de mivel hallottam róla, hogy ő amúgy nem is tud vezetni, mert jogosítványa sincs, így nem akartam kockáztatni 9 ember életét.
-Nem, én fogok vezetni.-
-Te csak maradj csendben, szolga!-
-Mi az, hogy szolga?! Már egyszer elmondtam, hogy ne hívd így az asszisztensemet! Nem?-
Jimin agresszívan lépett fel Suga reakciójára, de láthatólag Suga is meglepődött.
-Jól van na.. Akkor vezess te..-
Hozzám vágta a kulcsot, én pedig csak szememet forgatva beültem a kisbuszba. Megérkeztünk a tengerhez, majd miután mindenki felvette a fürdőruháját, fürdőnadrágját elkezdtünk játszani.
Kicsivel később rátaláltunk a csúszdákra is.
-Chaee~! Oda fel kell, hogy ülj veleem~!-
Csillant fel TaeTae szeme.
-Kérned sem kell! Mehetüünk~!-
Elvigyorodtam, majd el is indultam volna, de ekkor Jimin engem is és V-t is visszahúzott.
-Hová akartok ti menni?-
-Oda.-
Mutattunk a csúszdákra.
-És itt hagynátok engem? Gorombák vagytok! Utolsó mos rám egy hétiig~!-
Kiabálta hátra, mert már előre is futott, majd V-vel mi is futni kezdtünk Jimin után.
-Ez nem éér~! Chae! Csaltál!-
-Már miért csaltam volna?-
-Tuti, hogy nem vagy jobb futó nálam!-
-Jaj.. Én iskolás koromban verseny futó voltam..-
Vigyorodtam el, mire ő csak lebiggyesztette ajkát.

Felmentünk a csúszdákhoz, de közölték, hogy csak matraccal lehet csúszni. Szerencsére nem kellett lesétálnunk vagy száz lépcsőt, mert fent volt egy három személyes. Én ültem középen, mögöttem V, előttem Jimin, majd elindultunk.
-Lökd, lökd, löökd~!-
Kiabálta mögöttem V, de már így is olyan gyorsan mentünk, hogy én nem löktem, csak kezemmel fogtam Tae lábát, a lábaimmal meg Jimin derekát fogtam körbe, s közben sikítoztam. A csúszdából szó szerint kirepülve letaroltunk mindenkit, akik ott álltak. Szerencsére csak a skacok voltak azok, így nem volt nagy a baj. Mindenki jót nevetett Sugán kívül, aki azért panaszkodott, hogy vizes lett a haja. De istenem, ez egy strand! Mit várt?! Dahyunnal csináltunk pár képet a fiúkról meg magunkról is.

A nap végére elmentünk kajálni egy büféhez, ami a parton volt, majd beszélgetni kezdtünk. Elég hamar véget ért ez a nap, szinte olyan volt, mintha csak öt perce jöttünk volna, de már mennünk is kell. Sokat beszélgettem Taehyunggal meg Jungkookkal. Jinnel meg vásárolni is voltunk pár ruhát, amit a part menti árusok árultak. Később Jiminnel is beszélgetni kezdtünk. Az egyetlen baj csak az, hogy mint mondtam, olyan fura érzésem van, ha mellette vagyok. A szívem a torkomban dobog a boldogságtól, de még is úgy érzem, hogy távol kell lennem tőle. Éppen a parton sétáltunk, mikor egyszer csak egy fekete cica futott elém. Hatalmas szemei voltak.
-Jaj, cica! Hát te meg ki vagy?-
Leguggoltam, hogy megsimogathassam, de mikor hozzáértem egy kép jelent meg szemeim előtt. Egy macska és egy pandamaci. Egy erdő felé rohannak, én pedig az égből figyelem őket. Kicsit beljebb érnek, majd átváltoznak. Az egyik nagyon hasonlít Hobi oppára, míg a másik Jiminre, majd hirtelen a földön találom a látószögemet. Egy hang szól, ami a nevemet mondja, majd a két fiú csak dermedten áll. Hátra estem.
-Jól vagy Chae? Ez meg mi volt? És miért simogatod a homokvárat?-
-Hogy? Tessék?-
Kezemre néztem és tényleg egy homokvár volt az.
-Én.. Én nem tudom.. Mi történt?-
-Felakadt a szemed és a hajtincseid lebegni kezdtek! Minden oké? Mi van veled?-
Látszott rajta, hogy meg van ijedve, szóval biztos, hogy nem hazudik.
-Mi? Áh.. Semmi.. Semmi baj! Biztosan rosszul láttad. A hajam meg.. Fúj a szél! Ige, fúj! És fázom is.. Mennyünk haza!-
Átkaroltam egyik kezét, majd elindultunk. Ez meg mi volt? Hazaérve áthívtam a szobámba Dahyunt, hogy elmesélhessem neki, mert nagyon megijedtem én is a hallottak miatt.
-Elsőnek is, köszi, hogy jöttél. Másodszor pedig.. Ma, amikor Jiminnel sétáltam, valami nagyon fura dolog történt..-
-Igen?-

Nézett rám kíváncsian, majd belekezdtem. Elmeséltem neki, hogy mit láttam és azt is, hogy mit mondott az eset után Jimin, majd csak a döbbentséget láttam rajta.
-Ez.. Ez nagyon bizarr, de.. Nekem is mesélnem kell valamit.. Pár nappal ez előtt hasonló dolog történt velem. Ugye meséltem, hogy tönkre tette a találkozómat Suga, aztán hazahozott. De ahogy sétáltam a kocsi felé úgy éreztem, mintha égetné a hátam, ahogy néz. Nem az a tipikus "érzem, hogy néznek", hanem fájt, ahogy nézett! Aztán mikor bementem este a szobámba láttam, hogy van egy kisebb égési seb a hátamon! De ez még semmi! Egy iskola folyosójára emlékszem ahol én és egy fiú tartózkodtunk. De csak ennyit láttam, mert aztán Suga kizökkentett a helyzetemből.-
-Wow! Ez sem semmi! Talán.. Véletlen lenne?-
Ekkor egy nagy zajongás jött onnan, ahonnan múltkor Jimin esett ki, de most is így lett.
-Áucs! Tehetnél már ide igazán egy párnát!-
Motyogta, majd leült mellénk, mi meg sokk alatt ülve, mivel ültünk.. Figyeltük őt.
-Hallottam, hogy miről beszéltek! Muszáj már megosztanom akkor valakivel az én sztorimat is, mivel veletek is ilyesmi történt, ezért remélem nem néztek hülyének. Tegnap, mikor összeestem, egy iskola, Suga hyung és egy lány aki csak egy árny volt, nagyon hasonlított rád, Chae! Olyan fura volt. Aztán egy szoba és egy festmény egy pandáról és ugyan arról az árnyról tárult elém. Mire kinyitottam a szemem, már a szobámban feküdtem és mellettem Chae feküdt a földön.-
-Azt a mindenit! Ezek nagyon egybevágnak! Még ha nem is konkrétan, de tuti, hogy nem véletlen! És amit Chae mesélt, ahogyan láttad ma őt.. Tuti, hogy nem csak beképzelted vagy valami!-
Mondta Dahyun, mi pedig bólogattunk. Aztán feltett egy kérdést, mire teljesen zavarba jöttünk Jiminnel.
-Ti amúgy jártok, hogy ilyen közel vagytok egymáshoz?-
-MI?! Dehogy is! Még is honnan veszed ezt a hülyeséget?!-
Kaptam fel egyből a vizet, majd Jimin is megrázta fejét.
-Csak onnan, hogy most is egymás kezét fogjátok. De ha nem, hát nem.-
Rántotta meg vállát Dahyun. Úr isten! Észre sem vettem, hogy a keze a kezemen van! Gyorsan kirántottam kezem, ezzel sikeresen le is esve az ágyról, amin csak jót nevettek. Én kevésbé.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Nagyon durva volt a mai jelenet a parton, amit Chae csinált. A szememnek sem akartam hinni, de biztos voltam benne, hogy tényleg láttam, amit láttam! Miután hazamentünk, gondoltam lemegyek Chaehoz, hogy beszéljek vele még is csak erről, de pont jókor mentem oda. Kihallgattam egy beszélgetést, amit Dahyunnal folytatott, majd az elmondottaik után bátorkodtam odamenni és elmesélni az én "élményemet" is. Dahyun mondatába kicsit belepirultam, de próbáltam nem kimutatni. Chae nagyon cukin reagált, majd ahogy leesett az ágyról, nem bírtam tovább, hangosan felnevettem épp úgy, mint Dahyun. Mikor lehajoltam volna, hogy segítsek neki felkelni eléggé ledöbbentem.
-C-chaeyoung.. Te.. Lebegsz!-
-M-mi? Lebegek?-
Maga alá pillantott, majd megijedt, ezért halkan felsikított, ezzel leesve a földre.
-Úr isten! Chaeyoung! Ezt hogy csináltad? Vagy.. Miért? Mi folyik itt?-
Kérdezte kikerekedett szemekkel Dahyun. Valószínűleg ő is megijedt a látottak alapján, hiszen nem miden napi, hogy egy ember csak úgy "repdes".
-M-most jobb lenne, ha elmennétek!-
Dadogta Chae.
-Miért mennénk? Chae, ha tudsz valamit, akkor-- -
-Nem tudok semmit! De félek, hogy valami sérülést okozok nektek! Ez a mai is.. Most meg ez! Én nem akarom, hogy a kiszámíthatatlanságom miatt bajotok essen! Kérlek, mennyetek ki..-
-De Chae, mi tudjuk, hogy nincs semmi ba-- -
-Azt mondtam mennyetek!-
Ahogy Chae ránk kiabált kicsapódott az ajtó mögöttünk. Egymásra néztünk Dahyunnal, majd kirohantunk a szobából. Az ajtót becsapva magunk után még hallottam, ahogy Chaeyoung elsírja magát.

۩37.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Suga kérésére a kocsiban maradtam, bár amúgy sem tudtam volna felállni és elmenni onnan. Annyira szörnyű, még elég fiatal vagyok, de már romokban hevert az életem. Pár perc telt el azóta, hogy egyedül ültem a kocsiban és megjelent Chaeyoung. A hős, a megmentő aki nem hagy egyedül azzal a barommal. Amikor megláttam, hogy közeledik a kocsi felé, elkezdtem letörölgetni krokodil könnyeimet, de attól még ugyan úgy látszódott a sírás nyoma. Megkérdezte, hogy mi történt, amire bennem felment a pumpa, de nem csináltam semmi hülyeséget. Csak szimplán Sugára néztem kisírt szemeimmel. Chaet elvittem magammal a parkba, hogy el tudjam mesélni a gondjaimat. Nem akartam rá nagy nyomást helyezni, vagy semmi ilyesmi. Igazából nem akartam elmondani mindent, de kijött belőlem. Kicsit meg is könnyebbültem, mert sikerült kiadni az érzelmeim és emiatt úgy érzem, hogy egy kis kavics le is esett a szívemről. Sírni kezdtem. Olyan borzalmas az egész történetem, régebben azt hittem, hogy ilyen csak a történetekben fordul elő... A drága barátnőm felajánlotta, hogy segít nekem. Annyira boldog lettem! Azt beszéltük meg, hogy aznap ott aludhatok nála, vagyis hát a szállodába. A parkból egyenesen a házamhoz, illetve a volt házamhoz mentem. Azt mondta a ház tulajdonosa, hogy egy hetet kapok, hogy új szállást találjak magamnak. Még ott volt minden cuccom, a legfontosabbak becsomagolva, hogyha esetleg hirtelen kéne lemennem. Egy gurulós bőröndben voltak ezek a bizonyos cuccok. Igazából csak pár ruha, pizsama, fehérneműk, fogkefe meg az ilyen alap dolgok voltak benne. Mire a szállodához visszagyalogoltam a bőrönddel, Chae ott állt előtte és várt engem. Bevittük a dolgaimat a szobájába, a lépcsőnél elég sokat időztünk, mert nem bírtam felhúzni rajta. Meghívott vacsorázni is, egy olyan helyre ahol még nem is ettem, soha. Biztosan egy kisebb vagyon volt az étel, majd valahogy vissza kell neki térítenem. Kilenc óra körül már a szállodába visszaértünk, ott megköszöntem neki a segítséget, meg úgy mindent. Még meg is hajoltam előtte, ami neki nem igen volt ínyére. Közöltem vele, hogy én lefekszem aludni egyet, mert nagyon fáradt vagyok, de ő ezt sem akarta. Megfogta a kezem és egészen a tetőtér ajtajáig vezetett. Ott mondott nekem valamit Chae, amit én kicsit máshogy értelmeztem. Azt hittem le akar lökni a tetőről. Kinyitotta az ajtót és akkor megpillantottam hét ismerős fiút, akik egyszerre kiáltottak.
- Meglepetés! Üdv az új otthonodban! - Én teljesen lesokkoltam, nem hittem a fülemnek. Egy párszor vissza is kérdeztem, meg össze-vissza csipkedtem magam. El sem akartam hinni! Chaeyoungot szorongattam, ölelgettem és nagyon-nagyon boldog voltam. Amikor elmondták a feltételeket, az ott élésemmel kapcsolatban... A Sugás résznél teljesen felrobbant az agyam és kiakadtam. Suga, látva az arcomat félrehívott beszélni.
- Biztos nem leszek a te asszisztensed! - Vágtam a fejéhez cinikusan.
- Hát, pedig nem igazán van más választásod. - Húzta oldalra a száját és vigyorogni kezdett.
- Nem foglak téged "szolgálni". Nem akarom egész nap a hencegésedet hallgatni, arról, hogy neked mennyi pénzed van. - Néztem rá morcosan. - Inkább meghalok, mint, hogy a csicskád legyek... - Tettem hozzá halkan.
- Nem fogok hencegni, na... És csicskáztatni sem foglak... - Tette kezét a vállamra és alsó ajkát lebiggyesztette.
- Ezzel nem fogsz meghatni, remélem tudod. - Húztam fel egyik szemöldököm, amire ő közel hajolt hozzám. Kb. 1 centi volt az én arcom és az ő arca között.

- És ezzel? - Megint vigyorogni kezdett.
- Nem tudom, hogy ezt hány lánnyal játszottad el, de undorító vagy... - Elfordítottam az arcomat, ő meg csak nevetett.
- Na, de most komolyan... Légy az asszisztensem, nem kell semmit csinálnod, csak kb. egész nap velem lenni. Érdekel az ajánlat? - Kérdezte.
-Igazából, mint ahogyan mondtad a beszélgetés elején, nincs más választásom... Valahogy csak el foglak tudni viselni. - Eleresztettem egy halvány mosolyt.

§SUGA SZEMSZÖGE§

Színes haj beleegyezett abba, hogy a feleségem, vagyis na. Az asszisztensem lesz. A beszélgetés után visszamentünk a többiekhez, ahol szinte mindenki Dahyunnal foglalkozott. Ettünk-ittunk, jót mulattunk, de a nap fénypontja az ajándékok voltak. Jimin cselédje felhozta a lány meglepetés ajándékait. Letette az asztalra, mert egy jó pár doboz volt, pontosabban 8 dobozkát kellett felhozni. Mindenki izgult, hogy melyik ajándékra, mit fog reagálni és, hogy örülni fog-e. V-től egy Pikachus plüsst kapott, J-Hopetól pár ékszert. Jungkook kuponokat adott neki, amit arra lehet beváltani, hogy együtt videó játékozhassanak. Monster egy körszemüveget adott, Jimin pedig azt "adta", hogy szerzett Dahyunnak egy szobát a szállodába, ahol lakhat. Jin oda adta a féltve őrzött Marios sapkáját, én egy fürdőruhát adtam neki. Hogy miért? Összebeszéltünk Chaeyoungal, hogy ő strand jegyeket vesz neki, én pedig fürdő ruhát. És ez így is lett, a lány az összes ajándéknak örült. A parti olyan hamar ért véget, mint amilyen hirtelen jött is. Jimin a buli közepén összeesett és el kellett vinni a szobájába pihenni. A cselédje egész éjszaka ott volt mellette... Eközben én Dahyunt piszkáltam. Igazából minden félével csesztettem, de ezek közül, csak a legviccesebbet mesélem el. Szóval... Este, na jó... Éjszaka elmentem zuhanyozni és "véletlen" nem vittem magammal törülközőt. Kiordítottam a fürdőből, a szobámban lévő Dahyunnak. 

- Dobj már be egy törülközőt! - Elég hangos voltam, hogy biztosan meghallja.

- Biztos nem, vess magadra, hogy nem vittél. - Válaszolt vissza, elég gorombán. 

- Kimehetek így is, de szerintem azt te nem akarod... - Nevettem el magam.

- Nem érdekel mit csinálsz, de nézném a tévét, szóval maradj halk! - Csitított el, mire én kinyitottam az ajtót. - Te... Te... Te mit csinálsz?! Azt hittem viccelsz te idióta! - Ordította, majd gyorsan elkapta a fejét és a párnához nyomta. Utána megsajnáltam kicsit, és felöltöztem... A másnap egész jól indult. Mindenki a megbeszélt időpontra a szálloda előtt sorakozott a strand felszerelésével együtt. Autóba ültünk ahol volt egy kis vita köztem és Chaeyoung között, mert én akartam volna vezetni. De utána engedtem neki, szóval ő vitt ki minket autóval a partra. A lányok levették a ruháikat, természetesen alatta volt már a fürdőruha. Én és a többiek is átöltöztünk, strandolós szerelésbe. Rögbiztünk, csúszdáztunk, vízilabdáztunk és még sok mást is. Szóval a lényeg, a lényeg, elvoltunk a strandon. Viszont az nagyon idegesített, hogy Monster folyamatosan Dahyunt bámulta. Volt neki egy beszólásom is, ami valahogy így hangzott: "Addig nézheted, míg ki nem kaparom a szemedet...". 

۩36.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Már majd nem Taehyung szobájánál voltam, mikor mögülem meghallottam annak a taplónak a hangját, aki a múltkor cselédnek szólított, így megálltam. Segítséget kért tőlem. Már majdnem rávágtam, hogy nem, de mikor meghallottam, hogy Dahyunnal van baj és ezért kéne segíteni, csak annyit mondtam.
-Mutasd, most hol van!?-
Odavitt hozzá. Éppen a szálloda egyik autójában ült. Kinyitottam az ajtaját, majd ő csak teljesen vörösre sírt szemekkel nézett rám.
-Dahyun! Hallottam, hogy baj van! Mi történt?-
-Hogy mi történt?-
Mögém pillantott, ahol Suga állt, majd ismét rám nézett.
-Beszélhetnénk négy szem közt, Chae?-
-Persze.-
Kiszállt a kocsiból, majd karomon ragadott és elvitt a parkba, ahol leültünk. Mögülünk hallottam, ahogy lépked valaki. Minden bizonnyal Suga követett minket, de úgy voltam vele, hogy nem gond, ha hallja, hiszen valószínűleg miatta van. Legalább kap egy kis fejmosást.
-Na, mesélj.-
-Na.. Ugye pár napja megismertem egy fiatal férfit, aki kicsit idősebb nálam és.. Elmentem vele tegnap egy cukrászdába, erre jött ez a barom és konkrétan lesmárolt! És még a barátnőjének is hívott! És szokásához híven utána csak is arról tudott beszélni, hogy milyen sok pénze van és ezért mennyi mindent megtehet! És ezt borzalmas volt végig hallgatni, miközben az életem most omlott össze! A főnököm kirúgott, mert egy külföldi állatorvost vett fel helyettem, de csak azért, mert ágyba mászott vele, így már nincs állásom! És az utolsó fizetésem sem kaptam meg, így nem tudtam befizetni a számláimat, így kitettek az albérletemből is! Se lakásom, sem munkám és ez a tapló paraszt még azzal dicsekszik, hogy milyen jó, hogy milliárdos! Gyűlölöm az életem!-

Dahyun barátnőm teljesen kifakadt magából, s a hallottakra köpni-nyelni nem bírtam, csak próbáltam valami értelmeset kiejteni a számon, miközben megöleltem, hogy enyhítsem sírását.
-Nyugalom.. Azt tudtuk eddig is, hogy egy paraszt ez az ember.. És én nagyon sajnálom, hogy így jártál.. De segítek neked! Segítek lakhelyet találni neked! És munkát is! Sőt! Már van egy ötletem!-
Próbáltam őt lelkesíteni, de csak érthetetlenül nézett rám.
-Még is hogyan tudnál segíteni rajtam?-
-Van egy tervem! Ma egyenlőre aludj nálam a szállodában, aztán estére remélhetőleg a tervem is beválik!-
Suttogtam neki, majd kacsintottam.
-Köszönöm! Annyira köszönööm~!-
Ugrott nyakamba már mosolyogva, majd suttogni kezdett.
-De mért suttogunk?-
-Nem tudom!-
Csak ennyit mondtam, majd nevetni kezdtünk. Nem akartam elmondani neki, hogy itt van Suga kb. 10 centire egy fa mögött, mert akkor tuti kiakad. Ez nem tartozott túlzottan rá. Dahyun hazament a ruháiért és pár holmijáért. Nem hozott sok dolgot, hiszen nem költözik hozzám. Még. Vagy is nem hozzám, de megoldom, hogy a szállodába jöhessen! És munkát is kap ott! A szállodáig futottam, majd Jiminnel összehívattam az összes tagot, vagy is mind a hét emberkét, hogy megbeszéljem velük a dolgokat. Mivel már nagyjából mindegyikkel jóban vagyok Suga kivételével, így tutira meghallgatnak engem. És mivel Dahyunt is megkedvelték, így nem lesz nehéz dolgom.
-Na szóval. Köszönöm, hogy eljöttek!-
-Ne magázz minket!-
Szólaltak fel egyszerre mind a hatan. (Természetesen Suga az elvárta, hogy magázzam)
-Jól van na.. Bocsánat. Szóval. Ismeritek Dahyun barátnőmet, igaz?-
Bólintottak, s Dahyun nevére már Suga is oda kapta fejét.
-Most elég nagy bajban van.. Kirúgták a munkájából, mert a főnöke alá feküdt egy külföldi, hogy Dahyun helyébe kerüljön. A másik ennél is nagyobb baj, hogy kitették őt az albérletéből is, így arra gondoltam, vagy is azt szeretném kérni, hogyha nem lenne az ellenetekre, talán.. Nem dolgozhatna itt? Velem lakhat egy szobában! Helye így lenne! Csak kérlek titeket, had dolgozhasson itt!-
Meghajoltam, s közben két kezem összecsaptam imádkozó pózba.
-Nekem nincs ellenemre. És nektek?-
Felelte J-Hope, majd a többiek is mosolyogva mondták, hogy nekik sem, de ekkor Suga megszólalt.
-Egy feltétellel..-
Mindenki tekintete rá szegeződött.
-Mi lenne az?-
-Ha az én asszisztensem lesz.-
Mindenki rábólintott az én kivételemmel, de ugye az én szavam itt semmit sem ér, így nekem is bólintanom kellett. Dahyun ennek nagyon nem fog örülni, de legalább már van munkája.
-Ja, és a szállással kapcsolatban. Ne tömörödjetek egy szobában! Kap egy sajátot. Na meg.. Az én szobám lejárója is hozzád vezet.. Nem akarok meglepetéseket okozni Dahyunnak..-
Jimin szavait hallva teljesen lefehéredtem, majd "véletlen" a lábára léptem.
-Aigoo~..Olyan kegyetlen vagy.. A tegnap után..-
-A-a mi után?!-
Kaptam fel fejem, majd eszembe jutott, hogy még Vvel is beszélnem kell.
-Hát tudood~.. Te.. Meg één~.-
-MIII~??!!-
-Áh, semmii~..-
-Na, na, na Jimiin~! Mond eel~! Ne csináld eezt~! Mi törtéént~?-
-Ha nem lettél volna részeg, akkor tudnád! Bár akkor.. Nem lett volna olyan élvezetes..-
-Aish! Maga nagyon gonosz ember! És amúgy is.. Haragszom is, szóval biztos nem tettem semmi olyat, amit megbánnék.-
Karba tettem kezem, majd gyorsan V után rohantam, hogy beszélhessek vele. Kiderítettem, hogy nem ő öltöztetett át, de Jimin tényleg a szobámban volt hosszú ideig, s azt is, hogy egy időben fura hangokat hallott. Teljesen lefagytam, majd eljött a hat óra. Elterveztük, hogy egy "Üdv az új otthonodban!" partit szervezünk Dahyunnak. Kilenc óráig le kellett foglalnom őt, így miután becuccolt hozzám, elvittem enni, azzal a kifogással, hogy biztos éhes, hiszen nincs pénze és egy fiatal, növésben lévő lánynak húst kell ennie, ami erre felé nem olcsó, hiszen ez Gangnam-dong. Kilenc órára visszatértünk.
-Chae.. Köszönöm a vacsorát és azt, hogy megengedted, hogy itt legyek pár napig. Ez nagyon kedves tőled! Meg fogom hálálni.-
Meghajolt.
-Hé! Ne hajolgassál itt nekem, hiszen te idősebb vagy nálam! Meg amúgy is.. Ez semmiség. Nem kell meghálálnod.-
Mosolyogtam rá.
-Na de én most megyek aludni, ha nem baj.. Eléggé elfáradtam. Már nem aludtam egy napja.-
-Ne! Vagy is.. Várj még! Elsőnek el kell jönnöd velem egy helyre! Gyere!-
Karon ragadtam, majd felvittem őt a tetőtérre, ahol a buli volt megtartva. Az ajtó előtt megálltam, majd oda fordultam hozzá.
-Minek hoztál ide?-
-Mihelyst belépünk ezen az ajtón, egy új élet vár rád.-
-Ezt meg hogy érted? Talán.. Te le akarsz engem lökni a tetőről?! Lehet, hogy most nem jön össze az életem, de nem akarok meghalni!-
Elnevettem magam, ahogy ijedtségét láttam.
-Dehogy is! Hát ilyennek nézel engem? Ma ígértem neked valamit.. Nem? Na! Inkább arra gondolj, mint a gyilkosságra.-
Mosolyogva kinyitottam az ajtót, majd mihelyst beléptünk, egyszerre felkiáltottak a fiúk.
-Meglepetéés~! Üdv az új otthonodbaan~!-
-Mi? Hogy.. hogy MI?-
Teljesen lefagyott, de kicsit ki is fehéredett.
-Meglepetés..?-
Mosolyogtam rá, majd szorosan megölelt, de úgy, hogy majd meg fulladtam.
-Most ezt álmodom, vagy tényleg jól hallottam? Itt.. Itt élhetek?-
-Nem szoktunk ilyenekkel viccelni. Meg kamu bulit elég szar lett volna tervezni..-
Felelte Namjoon, majd elmondtuk neki a dolgokat. A Suga rész hallatán kiakadt, de aztán félre vonultak megbeszélni a dolgokat, s vidáman tért vissza. Ajánlottam Sugának, hogy ne merje megbántani.. Ezek szerint megfogatta a tanácsomat.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Meglepődtem, amikor felhívott engem  teljesen nyugodt hangnemben. Nem emlékezne a tegnapra? Hm.. Ez a hasznomra válhat. Volt egy kisebb megbeszélés, s az ötlet mindenkinek tetszett. Kivéve az a része, hogy együtt lakjanak egy szobában. Nem vicceltem, mikor azt mondtam, hogy nem akarok Dahyunnak meglepetést. Bár ezt lehet, hogy csak magamban kellett volna kimondanom, mert most már fájt a lábam is. Cukkolni kezdtem, de sajna arra emlékezett, hogy haragszik rám, így utána eltűnt a szemem elől, s nem láttam egészen estig, mikor meghozta Dahyunt. Odamentem hozzá.
-Chaeyoung.. Beszélhetnénk?-
-Nem akarok beszélni magával.-
Nem érdekelt az, amit mond, csak fogtam és vittem magammal ki, a lépcsőfeljáróba.
-Na.. Szóval, mint már tegnap belekezdtem, egyrészt bocsánatot szeretnék kérni azért, amiket mondtam neked egy nappal ezelőtt.. Másrészt pedig.. Többet szeretnék tőled, mint egy munkás és munkaadói kapcsolat, ezért meg szeretnélek ismerni téged!-
Végig szemébe néztem, ahogy ezt mondtam neki, láttam rajta, hogy meglepődik, de nem lett mérges, vagy bármi.
-Egyrészt.. Most az egyszer és utoljára elnézem ezt önnek.. Másrészt.. Adok magának EGY esélyt.. Mert én is kedvelem magát..-
Hogy, mi? Mit mondott?
-Tényleg? Tényleg adsz egy esélyt?!-
Elvigyorodtam és teljesen fellelkesedtem.
-Igen.. Tényleg.. DE! Semmi képen ne viselkedjen velem furcsán.. Főleg ne az itteniek előtt. Csak kezeljen úgy, ahogy eddig tette. És hagyjon teret.-
-Rendben, így lesz!-
Bólintottam, de a vigyorgást nem bírtam abbahagyni.

-Most pedig, ha megbocsájtasz.. Felhoznám Dahyun ajándékát.-
-Menjél csak!-
Mondtam neki, majd visszamentem a többiekhez. Ahogy a tető pereméhez támaszkodtam megszédültem, s meginogtak lábaim ezzel a földre esve. Jin hyungom odarohant hozzám. Ahogy lecsuktam szemem, egy sorozatkép tárult szemeim elé. Egy iskola, Suga hyung és egy lány.. A lány csak egy árny volt, de hasonlított Chaera. Olyan fura volt. Aztán egy szoba és egy festmény egy pandáról és ugyan arról az árnyról. Mire kinyitottam a szemem, már a szobámban feküdtem, s mellettem Chae feküdt a földön. Egy vizes rongy volt a fejemen. Nem tudom, hogy mi volt ez az álom, de most egy kicsit megijedtem.

۩35.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Fel nem foghatom, hogy Sugának mi járt a fejében amikor oda jött hozzánk a cukrászdához. Igazából nem is az a problémám, hogy odajött, de azt mondta, hogy ő a barátom. Amiért pedig tényleg elég pipa vagyok rá az az, hogy megcsókolt. Minden előrejelzés vagy bármi szólás nélkül lekapott. Örülhet, hogy nem vágtam ott azonnal pofán. Annyira zavarba jöttem az eset miatt, hogy a kezemet fel sem tudtam emelni, pedig lehet kellett volna. Még haza is akart vinni, egyértelműen nemet mondtam, mert nagyon dühös voltam rá. De utána a fiatalember akivel eredetileg találkoztam felajánlotta, hogy majd ő elvisz engem. A kettő közül inkább Suga mellett döntöttem, bár jobban jártam volna, ha egyedül megyek.
- Jól van... Suga, mehetünk. - Felpattantam a helyemről és a cukrászda parkolója felé vettem az irányt. Ő mögöttem sétált és gondolom nézett engem, mert olyan furcsa érzésem támadt, mintha érezném a tekintetét.  Először olyan volt mintha égetné valami a hátam, de utána elmúlt és csak egy fura érzést érzékeltem a hátamon. Mintha már történt volna velem hasonló, de csak halvány emlékeim vannak róla. Egy iskola folyosójára emlékszem ahol én és egy fiú tartózkodtunk. Már egy ideje sétáltam, ezért volt időm elmélkedni. Egyszer csak megfogta a vállam Suga és megállított.
- Hová mész? Itt az autóm. - Fordított a kocsi felé.
- Ez nem a te autód. - Feleltem egyszerűen. - Ez a jármű tudtommal a szálloda tulajdonában áll, ahol Chaeyoung dolgozik.
- Igen, igen... De mivel ott lakom már, gondolom nem baj, hogy elhoztam. - Vigyorgott.
- Ezt úgy nevezik, hogy lopás. - Forgattam a szemeim.
- Akinek sok pénze van, megtehet pár dolgot... - Kacsintott.
- Ne csináld ezt még egyszer, mert elhányom magam. - Fordultam el tőle.
- Jól van... Nyugodj már meg, nem akarok semmit, csak hazaviszlek. - Oda lépett mellém és kinyitotta a kocsi ajtaját.
- Még jó, hogy nem akarsz semmit! Nem is engedném, mert egy akkora... - Teljesen kiakadtam és hangosan kezdtem beszélni. - Állandóan a pénzeddel hencegsz és azt magyarázod be mindenkinek, hogy te mindent megtehetsz! Képzeld el, valaki nem él ilyen jól és nincs meg mindene mint egyeseknek. Keményen dolgoznak a pénzükért és sokat dolgoznak az álmaiért. - Potyogni kezdtek a könnyeim.
- Bocsánat, én csak... - Kezdte magát elszégyellni.
- Nem érdekel! Nem elég, hogy azt hiszed, hogy mindent megtehetsz, még meg is teszed. Az előbb is minden előzmény nélkül lekaptál! Egyszerűen elegem van belőled, csak ne szólj hozzám. - Taknyom, nyálam összefolyt és nem bírtam abbahagyni a sírást. Összerogytam a földön és nem bírtam felállni.

§SUGA SZEMSZÖGE§

A lány előttem tört össze és ebben én is szerepet vállaltam. Én is tehetek arról, hogy ez így alakult, ezért felelősséget éreztem a lánnyal kapcsolatban. Amiket a fejemhez vágott eléggé rosszul esett, de igaza volt. Felemeltem a földről és óvatosan beültettem a kocsiba. Becsuktam az ajtót és a kocsit megkerülve én is beültem a járműbe. Igazából nincs jogosítványom és vezetni is csak magamtól tanultam meg, szóval igyekeztem olyan utakon eljutni a szállodáig, ahol nincs nagy forgalom. Ez miatt elég későn értünk oda. Későn?! Lehet rosszul fogalmaztam, már igazából a nap kezdett felkelni, szóval inkább "korán" értünk oda.
- Színes haj, légyszíves maradj itt, pár perc és visszajövök. - Kiszálltam a kocsiból, de még pont hallottam, hogy mit mondott.
- Mondtam, hogy ne szólj hozzám, utállak. - Vágta a fejemhez, elég keményen. Befutottam a szállodába és valami ismerőst kezdtem keresni, aki tudna segíteni. Az emeleten megpillantottam Chaeyoungot, aki elég feldúltan sietett valahova.
- Héé! Cselé- vagyis... Chaeyoung! Várj meg! - Meghallotta a hangom és megállt. - Huh, köszi. Segítened kell... Valamit nagyon elrontottam Dahyunnal kapcsolatban... Elég dühös rám, illetve nem tudom. Fogalmam sincs mi játszódhat le a fejében. Már egy ideje sír megállás nélkül és elég rosszul néz ki. Mint amikor a géped összeomlik és így vége... - Nem tudtam értelmesen elmondani a problémám, de lányból van... Csak megértette, hogy mit szeretnék ezzel mondani.

۩34.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Iszonyatosan rosszul éreztem magam a történtek után, tudom, hogy gonosz voltam, de végül is egyetlen egy szavammal sem hazudtam. Tényleg nem ismerjük egymást. És nem az zavar, hogy azt hajtogatja, hogy a barátnője vagyok. Igazából evvel nem is lenne bajom. A baj az, hogy amíg ő a ranglétra tetején áll, addig én a legalja alatt vagyok. És ez miatt megalázva érzem magam. Vagy inkább kellemetlenül. Gondolom sokan tudják agy el tudják képzelni, hogy milyen egy olyan kapcsolatban lenni, ahol az egyik fél jómódú, gazdag, nagycsaládban él, amíg mi csak szegényen, rossz körülmények között, család nélkül vagy kis családban élünk. Nem is ragozom tovább, szóval a kínos beszélgetés után visszatértem az épületbe, majd lecsúsztattam magányomban pár felest. Kis idő elteltével odalépett elém Mark. Az ital hatása alatt voltam már, s mivel szomorúság miatt volt, így eléggé depis formát öltöttem magamra.
-Hé, Chae. Minden rendben?-
Leguggolt elém, majd szemeimbe nézett.
-Hát.. Úgy nézek ki, mintha minden rendben lenne?-
Kérdeztem egy kicsit flegmára sikeredett hangnemben.
-Jimin? Miatta vagy ilyen? Bántott? Megsértett?-
Kérdezte kíváncsian, majd mintha fosnám a szót panaszkodni kezdtem neki, hogy milyen egy bunkó ember és, hogy mennyire elegem van már belőle, és mennyire rosszul esik, hogy mindenki előtt olyannak tüntet fel, aki nem vagyok, mert én csak egy egyszerű falusi lány vagyok, aki feljött a nagyvárosba szerencsét próbálni, utána pedig azt kezdtem szajkózni, hogy ő nem rossz ember, csak nehezen kezelhető a személyisége, s a többi. Ő végig figyelmesen hallgatott, majd megfogta a kezem és elkezdett vinni magával.
-Még is hová viszel?-
Kérdeztem meg már kicsit zokogva.
-Innen el.-
-De miért?-
Kicsit megijedtem.
-Ne gondolj rossz dolgokra. Szimplán nem akarom, hogy mindenkinél az legyen a téma, hogy az a lány, aki a Park Jiminnel jött egész este bőgött, ivott és ilyesmik.-
Nem szóltam semmit, kicsit el is szégyelltem magam. Ittas állapotomban mindig nyavalyogni szoktam minden apró dolog miatt, s ez most sem volt másképpen.
-Aigooo~ annyira de aaannyira~ fáj a lábaam~! Nem bírok menniii~!-
A földhöz vágtam magam, majd törökülésbe szegeződtem.
-Aish.. Komolyan ezt akarod játszani? Na.. Gyere.-
Letérdelt elém, majd felmásztam a hátára, s úgy vitt el a szállodáig, ahol dolgozom.

Onnan már se kép, se hang. Másnap felkeltem és nagyon fájt a fejem. Körbenéztem, majd magamra, s ijedten vettem észre, hogy nem az a ruha van rajtam, mint éjjel, de én valószínűleg nem tudtam az állapotom miatt átöltözni. Egy rövidnadrág volt rajtam. Emlékszem a fehérneműmre, de nem az volt rajtam, hanem egy másik. Teljesen pánikba estem, majd ahogy kikeltem az ágyból, átestem egy párnán, de semmi baj, minden oké. Megfésülködtem, majd a ruhámmal nem is törődve kifutottam a folyosóra, ahol összebotlottam Markkal.
-Na? Hogy aludtál?-
Kérdezte mosolyogva.
-Köszönöm, jól! És köszönöm, hogy hazahoztál! Jövök neked eggyel!-
Meghajoltam mosolyogva.

-Semmiség! Amúgy át is tudtál öltözni? Vagy talán az a V gyerek öltöztetett át?-
Mark mond mit?
-Mi.. Hogy mi?-
Kicsit hangosabb voltam a kelleténél.
-Hát, az a V fiú. Nem emlékszel?-
-N-nemm~..-
-Áh, akkor ez vicces lesz.. Szerintem üljél le.-
Nevette el magát halkan, én pedig követtem az utasítást.
-Szóval. A szállodáig cipeltelek, miután földhöz vágtad magad és ahogy beértünk az épületbe az a Taehyung nevű srác lépett oda hozzánk. Te csak elvigyorodtál, ahogy megláttad és valami olyasmit mondtál aegyosan, hogy "TaeTaee~ (TájTáj)". Erre elnevette magát és megkérdezte, hogy mi a szitu. Én elmeséltem, te meg elengedted a nyakam és hátra dobtad magad, de szerencsére mivel magasabb vagyok, így nem vágtad a fejed a padlóba. Innen V vett át téged a karjába, aztán felvittünk a szobádba. Aztán azon kezdünk tanakodni, hogy át-e kellene öltöztetni téged, hiszen nem abban a kényelmetlen cuccban kellene aludnod. V azt mondta, hogy szívesen vállalja, hiszen tesók vagytok, sokszor látott meztelenül. Aztán miután elköszöntünk fogott, és bevitt a szobába téged. Innen már őt kérdezd.-
Végig döbbenten hallgattam, amit mesél/mond. A végén csak makogtam össze-vissza.
-T-t-te jóó~.. Te jó isten! Tényleg ez történt! És te hittél annak a perverz, barom, állatnak?!-
Nem is a többin voltam kiakadva, hanem, hogy V öltöztetett át. FEHÉRNEMŰ ügyileg is!
-M-mi?-
Eléggé meglepődött a kérdésemen. Szerintem az járt a fejében, hogy "Miért illeti ilyen megnevezéssel a bátyját?".
-Taehyung egyáltalán nem a testvérem! De még csak a rokonságom közelében sincs! Életemben 2x találkoztam vele!-
-T-tessék? És.. És ő.. Át.. Átöltöztetett téged? Fehér.. Neműben is?-
Teljesen lefehéredett, de én is.
-IGEN!-
Kiáltottam el magam, majd nagy levegőket kezdtem el kapkodni, s felpattantam.
-Bocsi, de asszem én most megkeresem azt a kis... Megölöm.. Esküszöm, hogy megölöm!-
Meg sem vártam, hogy bármit is mondjon, már romboltam is Taehyung szobája felé.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Jungkookkal való beszélgetésem után bementem az épületbe, de sehol nem találtam meg őt, mindenhol kerestem, de tényleg semmi. Végső tehetetlenségemben a bejárati őrtől kérdeztem meg, hogy nem látta e őt esetleg.
-De, de láttam a hölgyet. Egy magas, szőke hajú férfi vezette el őt innen nem is olyan régen.-
-Értem.. Köszönöm!-
Éppen elindultam volna, hiszen tudom, hogy ki az a "Magas, szőke" ember, de visszafordultam.
-És meg tudná mondani, hogy merre mentek, Ahjussi?-
-Arra!-
Elmutatott jobbra, a szálloda felé.
-Köszönöm!További szép estét!-
Autómba pattantam, majd szinte padlógázzal repesztettem el az épületig. Kocsimból kis híján kirepülve berohantam a szállodába, ahol össze is futottam Markkal.
-Hé, Jimin! Miért nem tudsz odafigyelni az asszisztensedre? Bár.. Lehet, hogy így jobb is.-
Vigyorodott el szokásosan undorítóan, majd a lényegre tértem.
-Hol van Chae?-
-Éppen öltöztetni vitte a bátyja.-
-A kije?-
-Hát az a V vagy ki.-
-V?!?!-
Nem kellett többet mondania, leesett a dolog. A lifthez rohantam, de természetesen nem nyílt ki az ajtó, így a lépcsőházat kellett választanom. Szinte 5 perc alatt felértem a földszintről a 20. emeletre, ahol Chae szobája található, majd szobája ajtaját, majdnem betörve csaptam a falnak.
-TAEHYUNG NE MERÉSZELJ HOZZÁ NYÚLNI!-
Kiáltottam rá, mire ő csak a földre ugrott, s elterült ijedtében.
-Hyung! Te.. Hogy-hogy itt vagy?-
-Mi az, hogy-hogy?! És mi az, hogy a testvére vagy, te idióta?!!-
-Hjaa~ Hangoooos~! Nagyon hangooos~! Cssss~!-
Forgolódni kezdett Chae az ágyon, s nagy örömmel vettem észre, hogy még nem került le róla egyetlen egy ruhadarab sem.
-Tae! Húzzál kifelé!-
-Jól van na... Csak szórakozni akartam..-
-Adok én neked mindjárt olyan szórakozást!-
Legyintettem felé kezem, majd miután kiment, becsuktam az ajtót, s Chaehoz sétáltam.
-Figyel Chaeyoung.. Bocsánatot szeretnék tőled ké-- -
Nem tudtam befejezni mondatomat, mert Chae befogta a szám.
-Maradj már csendben, te idióta! Haragszom rád! Ne szóljál hozzám!-
Én csak elmosolyodtam. Nagyon aranyos volt így részegen.
-Jól van.. De át kell, hogy öltözzél.-
-Nyem! Nyem akajook~!-
-De, de akarsz! Pattanjál!-
Felrántottam, majd vállamra dobva őt bevittem a fürdőbe, s a WC-re ültettem. (Természetesen csukva volt a teteje) Kimentem, hogy összeszedjek neki pár göncöt, majd a fehérneműkhöz érve enyhén szólva zavarba jöttem. Csukott szemmel választottam egyet, majd bevittem neki a rövidgatya és a póló társaságában.
-Na, ezeket szépen vedd fel.-
Elkezdte levenni a ruhát, de az megakadt, hiszen cipzáros.
-Nem tudom levennii~! Ne kapcsold le a lámpááát~!-
-Várj.. Segítek..-
Lehúztam a cipzárt, majd kibújtattam kezeit a ruhából.
-Na.. Most már menni fog?-
-Ehe... Forduljál el..-
Követtem az utasítást.
-Vagy.. Elsőnek csatold ki a melltartóm.. Nem érem eel~!-
Nyavalygott teljesen vörös arccal, de az enyém is hasonlóra váltott a kéréstől. Általában ezt nem szokták kérni, jön magától, így meglepett. Főleg, hogy őt nem csak úgy kedvelem, mint egy egy éjszakás kalandot.
-H-hogy mi?-
-Halaadj~! Hideg van..-
Motyogott, én pedig egy nagy nyelés után megtettem a kérését, majd ismét elfordultam. Felvette a fehérnemű alsó részét, arra pedig a nadrágot. Mivel egy tükör volt oldalt és én férfiből vagyok, természetesen szemem a tükörre tévedt, így elég sok mindent láttam, amitől a paradicsom pirossága elbújhatott volna mellettem.

-Csatold be..-
-Cöh.. Milyen parancsolgatós lett valaki..-
Nevettem el magam, majd megtettem kérését, s miután felvette pólóját, állva elaludt, így gyorsan reagálva a dologra, elkaptam őt.
-Mi vagy te? Zsiráf, hogy állva elalszol itt nekem?-
Megráztam fejem mosolyogva, majd felkaptam és lefektettem az ágyába aludni, majd az ajtóhoz érve még visszanéztem rá, s vicces póza miatt, ami nagyon aranyos is volt, szinte akaratom ellenére is elmosolyodtam.. Maradtam volna, de nem tettem meg, így átvonultam szobámba, s végiggondoltam mindent, ami az elmúlt pár hétben történt.